bóbita táncol

egy év alatt még most sem szoktam meg a búcsúzásokat. ezt talán nem is lehet megszokni.  könnyes szemek, szipogás, hangos panasz, vagy éppen hangtalan szomorúság. még mindig már megint itt tartunk.

"As a consultant, your job is to help people make decisions." J. S.

[14:01:15] emese: no mi legyen?

[14:01:20] Találtgyerek: nekem jó

[14:01:38] Találtgyerek: foglaljuk le ezt

[14:01:41] emese: várj

[14:01:42] emese: mi az a meleg büfé reggeli? itt az van

[14:02:08] Találtgyerek: az hogy nem csak hideg kaja a reggeli hanem ham and eggs

[14:02:22] emese: ühüm

[14:02:38] Találtgyerek: szerintem foglaljuk le jó lesz

[14:02:58] emese: várj

[14:03:03] emese: pill

[14:04:09] emese: a másiknál kontinentális

[14:04:11] emese: az mi? vmi bio?

[14:04:15] emese: müzli?

[14:04:26] Találtgyerek: európai reggeli

[14:04:36] emese: én sose reggelizem ezért nem tudom

[14:04:41] emese: olyan mint  a magyar? túrórudi?

[14:05:15] Találtgyerek: jaja sajt lekvár majonéz

...

[14:11:36] emese: hallod, tök jó a honlap zenéje

[14:11:40] emese: azóta ez megy a fülesben

[14:11:45] emese: ilyen madaras nanananás nyugis

[14:11:48] emese: na jó, sztem ez legyen

újra szeretném hinni, hogy legalább másoknak tudok segíteni döntéseik meghozatalában és csak magamnak kell mindenféle objektív dolgokat kreálnom, ahhoz, hogy én is egy jót döntsek. szívemből úgy igazán.

 méltányolom a méltányosságotokat.

egy pillanatra azt hittem, már kijutottam, de abban a töredéknyi fellélegzésemben valahogy félre rosszul léptem és megint visszacsúsztam, bele. szóval most itt ülök, egymagam. várok. és jó itt, végülis. már nem sietek sehová. ráérek. néha kacsintok egyet felfelé, olykor ti is rám kacsintotok, és ennél többet igazán nem kérek. tán még ezt sem. csendes kis kátyú az enyim. mondjuk szép, otthonos és jószagú is. de másnak lehet, hogy kerülgetnivaló, nagy, mély és bosszantó. ígérem, legkésőbb nyáron betömjük.

we will.

nem! nem, nem és nem. csak halkam jegyzem meg, ám annál határozottabban: nem! 

tudom, hogy megvan mindenem, ami kell, hogy meglegyen. és tudom, hogy ami nincs, az rövidesen meglesz. ehhez ugyanis minden bennem van, csak valahogy néha elfelejtem, vagy elbizonytalanodom. nos, ezen még dolgozni kell, ezt is tudom.

kérlek benneteket, ne nézzetek hülyének. mindenhez, értsd így: m i n d e n h e z van szemem. és eszem is. 

mindenesetre, szia február, jókor jössz.

Engem az ken a falhoz, mikor olyan a könyv, hogy az ember a végén azt szeretné, ha az író iszonyú jó haverja lenne, akit akkor hív föl, amikor akar.

ez ő mondta. nagyon nem szerette, ha hívták. kár. és az is, hogy sokan a leghíresebb könyvéből indulnak ki, pedig van jóval komplexebb, felnőtteknek valóbb írása is.

a kérdés továbbra is kérdés marad: vajon hova mennek a kacsák, ilyenkor?

már nem álmodom esküvői készületekről. már másról álmodom.

sziasztok.

Bátran viseld magányodat,
én számon tartlak téged,
ne hagyd a sorsod csillagokra,
benned érjen a végzet.

Vállad két éber sarka közt
ha sisteregve átcsap,
tudom, több vagy mindannyiunknál,
benned vakít a bánat.

Légy hát, akár az állatok,
oly nyersen szép és tiszta,
bátran figyelj, mint ők figyelnek
kegyetlen titkaikra.

S egy éjjel, magad sem tudod,
mint égig érő ének,
feljönnek benned napjaid,
a halhatatlan évek:

az este nem lel senki rád,
az este sírva, késve
hiába járják pitvarod:
csak én látlak. Vagy én se.

immár több, mint egy hete minden éjjel lázasan készülök. ebben tulajdonképpen nincs is semmi kivetnivaló, hiszen, ha én készülök valahová, vagy valamire, azt rendszerint maximális körültekintéssel teszem. aggodalomra mégis az ad okot, hogy én minden éjjel az esküvőmre készülök. és mindig közbejön valami - tudnillik még egyik reggel sem ébredtem feleségként. sőt, azt sem tudom egyelőre, hogy kihez szándékozom ennyire bőszen hozzámenni, sosem beszélünk a szerencsésről, sosem találkozom a szerencséssel, de még csak a templomig sem jutok el, mert valami mindig közbejön. ma éjjel csak a ruhám lett túlságosan bő, amiért gyorsan elmentem a kingába akciós voppereket enni (én, hogy ott felhízlaljam magam), emiatt elkéstem giovitól, mert közben nem sikerült időben beszerezni a virágot a hajamba. ?! de előtte például, hirtelen ügyfélhez kellett mennem az esküvői ruhapróba közben, mert jános utánam jött, hogy izibe bizniszt kell hozni, így, ahogy vagyok.

szeretném tudni, mi a bajom.

és ne gyertek a tudatalattival kérlek. valós válaszokat várok.

update: közben ne felejtsük el, én egy vagyok a sok Szupertónia közül, aki hangosan visítva énekeli Elivel, hogy nem akarok férjhez menni. (Klikk: kezdőjáték A kék csodatorta című brilliáns mesejátékból.)

elkészítettem az első negyedéves tervem, mely olyannyira nagyszabású, hogy már-már szinte flusztrál is, hogyan tudom 162 százalékosan kipipálni a targetemet.

január hó harmadik pontja valósul meg a jövő héten, miszerint: egy hét térgyrogyasztás és forralt borozás a hegyen, enyhe izomláz, soksok szauna, mert a január enélkül nem az igazi. nem akarok internetet látni, maximum csak szőrös teheneket.

Ha választhatnál hol, hogyan és melyik korban élnél legszívesebben?

Néhányszor álmodoztam arról, hogy egy nyugodt kis szigeten élek, a jelen korban és nem kell dolgoznom, csak pihenek a tengerparton, és élvezem a természet gyümölcseit. Néha ókori görög vagy római polgárként, gondolkodóként képzeltem el magam, amint vitázom a tudományokról a többi társammal, majd buja tivornyákon veszek részt.

Ennek tükrében a jelenlegi életem akkor nyugtalan, zsúfolt, sok a munka és nem élvezhetem a természet gyümölcseit, valamint a modern kor társadalma nem megfelelő számomra és intellektuális élményekben és testi örömökben szűkölködöm? Nem. Csak az ember (köztük én is) elégedetlen. De ez nem szükségszerű, illetve már nem az. A fejlődés, a törzsfejlődés egyik fő hajtóereje az elégedetlenség. Vajon, ha teljesülne valamelyik álmom elégedett lennék? Talán egy ideig igen. Rövid ideig.

A vágyaid egyben a korlátaid is. Szabadság. Ki mondhatja el magáról, hogy szabad. Ha nem kell dolgoznom, nincs főnököm, nincs munkám és felelősségem szabad vagyok? Ha egy szigeten vagyok, és nem kell megfelelnem a társadalmi elvárásoknak, szabad vagyok? Nem. Akinek nincsenek vágyai az szabad? A szabadság az illúzió?

Boldogság és az öröm. Mi a különbség? Az örömteli lehet egy étkezés, örömmel tölthet el egy beszélgetés, egy sporttevékenység, vagy egy könyv olvasása, vagy a munka, legyen az akár fizikai vagy szellemi, és a szexuális és testi örömök is fontosak. De mi a boldogság? Hány ember mondhatja el magáról hogy boldog? Miközben a kedvenc ételedet habzsolod boldog vagy? Vagy amikor megkapod az új állásod, amire vágytál boldog vagy?
Az elégedettség és a boldogság nem ugyanaz. A boldogságnak egy összetett és tartós állapotnak kell lennie. Ahhoz hogy valaki boldog legyen elégedettnek kell lennie és az apró örömöket meg kell élnie.

most az van, hogy tanulok. s be kell valljam, nagyon nem megy ez nekem: csendben maradni és halkan tűrni, nézni, várni és remélni, hogy mi lesz a vége. hm. irtó nehéz, irtó fájdalmas és szívbe markoló is, de mégiscsak remélek. igen, már itt tartok, már, remélem, hogy fájni fog neki, nagyon fog sírni és szenvedni és mindezeket remélhetőleg egyszerre és minél hamarabb, hogy majd annál gyorsabban túl legyen rajta és a benne felhalmozott szerelmet és boldogságot az arra inkább érdemesnek nyújtsa át, aki elfogadja. aki megfogja majd a kezét és őt valóban, de valóban megérdemli. aki rászolgál. aki amellett, hogy kér követel, ad is és úgy szereti őt, ahogy van. szőröstül, bőröstül, barátokkal, barátnőkkel, családdal. egyensúlyban.

úgy felráznám, felpofoznám (mindkettőt!). nem tehetem. boldogságot akartam neki végülis, csak fellépett valami programhiba. nem ilyen boldogságot szántam neki, ami közben elmarja mindentől és mindenkitől. sytem error. o. ó. és nem tudok rajta segíteni. tehetetlen vagyok. mindenkinek saját magának kell elkövetnie saját apró kis hibáit. vagy éppen galaktikus méretű ostobaságait. ugye?

A szent estén majd eljövök ide.
Almaim szekerébe fogatok
És szólok fantáziám táltosához:
Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok,
És álomhintón eljövök - ide.

Itt minden fehér lesz, - fehér, s halott.
Csak egy hang lesz a halott rengetegben:
A zúgó patakok.

És én fenyőtől fenyőhöz megyek
És minden fenyőt megsimogatok.

És megkérdezem: virrasztotok még?
És megkérdezem: hogy aludtatok?

És aztán feltűzöm a szívemet
A legmagasabb fenyő tetejére, -
S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk...
Néked ajánlom égő szívemet...

Olyan lesz, mint egy karácsonyfaláng.

összevesztünk. kibékültünk. költözködünk. kötözködtünk. beköltöztünk. megbeszéltünk. átbeszéltünk. kibeszéltünk. megírtuk. kiírtuk. átírtuk. felülírtuk. nevettünk. sírtunk. örültünk. szomorkodtunk. könnyű volt. nehéz volt. semmilyen volt. de. fárasztó volt.

mikor lesz vége? lesz vége? mi lesz? vége?

kovács jános is megmondta a héten, 2009-ben az a legjobb, hogy vége van. hát akkor buék.

Don't stop me now I'm having such a good time
I'm having a ball don't stop me now
If you wanna have a good time just give me a call
Don't stop me now ('Cause I'm having a good time)
Don't stop me now (Yes I'm having a good time)
I don't want to stop at all

kapjátok be, tisztelettel: emese

tegnap sírtam az orvosnál. nem akartam. nincs is miért. de kibuggyant. irtó sok őrült és megmagyarázhatatlan, ezért kétségbeejtő betegség van a világon és én csak azt akarom mondani, mindenki menjen el orvoshoz, inkább előbb, mint utóbb és szűrjünk ki mindent, bizonyosodjunk meg és kérdezzünk meg több orvost is. a sérvet röhögve visszacsináljuk, tudom, de a másik már nem annyira vicces. tudom, hogy nincs, de azért kurva december.

update: ó azóta már történt, sőt, ott is dolgozik.

egész nap várom. már mindent elintéztem, amit székből egy internettel el lehet intézni. csak a múlt havi közös költség nincs befizetve, dehát az várhat. én nem. már vuduztam,  fohászkodtam, vizualizáltam, imádkoztam, pozitív energiát küldtem felszólító módban, elmetükrével lefestettem és még mindig semmi. már 16.25 van, atyaég.

isten mettől meddig dolgozik? csak, hogy tudjam, mikor folytassam. de hogy ma nem gyors, az biztos.

fáj a hátam. már 41. napja. csak szólok. a csütörtöki szuri sem segített, ma is megyek, egyáltalán, ha meg tudok moccanni. még hogy pszichoszomatikus izé - ki kellene vágni, osztjóvan. nagyon kellene már valami hatásos gyógyír, a fejemben már meggyógyultam és szaladok a virágos réten és kacagok és bukfencezek és nyalókázom és egyáltalán  ott már tudok mozogni, nem darabolok valami terminátor pózban görcsösen hörögve.

ja. tesóm elköltözik. de ez más tészta.

viszont a polcon az összes vaszary. juhéj.

no comment.

mondta a pokeregér és betolta a kupac zsetonkáját. vagy mindent, vagy semmit.

de most már játszuk le.

az imént felhívtam életem első 90-ben született jelöltjét. ezt persze most már könnyű leírom, a hívás előtt 5 percen keresztül hangosan, ritmusosan vettem a levegőt, hogy kellőképpen feldolgozzam a tényt. emília megnyugtatott, hogy akár az én gyerekem is lehetne, na, ez az újabb aspektus éppen jókor jött, egyes kérdést felvetett, mást elfeledtetett. a fiatalember azonkívül, hogy úgy vette fel a telefont, hogy helló, ki vagy? igen ügyesen magázott végig, sőt, még két értelmes megnyilvánulása is volt. (1: rádöbbenés, hogy nem is jó a pozira, 2: köszönet, hogy segítettem neki a CV-ben.) azonban egy gyenge kezdés után az erős visszaesés tipikus esetét nem meghazudtolva ily nemesen búcsúzott el tőlem: akkor köszi, szia.

örök emlék.

nos, aki hetente nem rendez cv fotó versenyt az irodában az persze nem értheti, de ez akkor is itt és most már örök marad.

mit érnénk el vele? a következményektől csak a fejünk fájna holnap, s korunk előrehaladtával, tán még szerdán is ettől remegne a kezünk. nem fognak eltűnni az érzések, a gondolatok, ha kihányom őket sem. a gyomrom pedig már nem vesz be akármit, a fene a válogatós sznobizmusának. a miértek, amelyekre nincsenek válaszok. a miértek, amelyek abszurdak és borúsak és gyakorlatilag feleslegesek is. nem leszünk okosabbak. nem lehetünk okosabbak. ettől sem. tűrni kell, kitartani, felemelt fejjel előre nézni, előre menni és úgy csinálni, mintha minden a legeslegnagyobb rendben lenne. rendben is van, mert senki sem érezheti rajtad, hogy valami roskadozik benned. pedig dehogynem. az élesszeműek, vagy csak szimplán figyelmesek látják a szemed fényéből, hogy valami nem stimmel. persze, csak ha látni akarják. mindenesetre egy pohár bor, helló. vagy kettő. itt vagyok. és nézzünk szembe a tényekkel.

gondolkodás. mit. hol. mikor. kivel. kikkel. hogyan. titok.  szenvedés. megszervezés. átszervezés. kiszervezés. egyeztetés. kóstolás. helyfoglalás. izgalom. kit. honnan. hogyan. fogalmazás. zrínyizés. levelezés. nevetés. izgalom. titokzatosság. el nem mondás. ki nem mondás. titkosírás. várakozás. vásárlás. készülődés. dobozgyártás. izgulás. idegeskedés. számolás. 30.

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.

Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.

Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.

Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.

Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.

Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.

Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.

Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.

Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.

Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.